Az a felettébb unaloműző.
Nyár.
És egy óvatlan pillanatban azt veszem észre, hogy egy kedveségesség akivel éppen együtt töljük az időt sokadmagammal úgy döntött, hogy mégsem alkalmas az idő együtt töltésére az időpont. Nem a tudat önös hirtelen pálfordulása okozta ezt, hanem a test makacsolta meg magát. Bepunnyadt szegény valami mikroszkópikus sereg hatására. Pedig az akarat min

dent megtett, a folytatás érdekében.
Sőtt, isteni nedűvel is próbálkozott még az első nap. Arany színű volt, a nap erjesztette olyanná, meg valami hihetetlenül professzionális erjesztő üzem valahol Magyarországon. Mindenesetre még ha főzve is lett volna a nedű, sajna nem biztos, hogy fertőtleníthette volna a nyálkahártyák meg miegymások rejtett zugait, ahová már csak a T setjeink rohannak gyilkos útjukra: gyilkolni mindenkit aki nem odavaló! Hmmm micsoda antiszemitizmuság ott benn. Ám, azt gondolom ezen a szinten még elfogadható.
Miután a társaság széthullását, csak úgy mint az organikus rendszerét sem kívántuk segíteni, alternatívákat kellett kersni arra, hogyan lehetséges megfelelő mennyiségű isteni nedű elfogyasztása oly módon, hogy mellette még a rákot is etetjük irgalmatlan módon és nem szellősztetjük szárazra a saját nyálkahártyáinkat, továbbá nem hagyuk el ama igen impozáns nem kis - de láttunk már nagyobbat is típusú - nyaraló területét, ott a Balaton mellett, Siófok felett, a délipart sekélyességének mindennemű elutasítását is kiemelve.
És nem az enyém volt a mentő ötlet.
Be kell valljam nem voltam eléggé elszánt a kérdéshez, pedig mindent megtettem, hogy azzá váljék. Mármint elszántá. Lehet, hogy a használt szerek hatására a kreativitársom valami mássá tranzformálódott, de ezt még klinikai keretek között sem vagyok hajlandó újravizsgáltatni.
Szóval egy Borsodi után egyszercsak megszólat későbbiekben Texas-i Agresszor Olajmágnás barátunk hogy:
- Nincs valakinél kártya?